2026. 05. 25. 06:04
Szaladin úgy döntött, az élete többet ér, mint az aszaszinok megleckéztetése.
A terrorizmus már jó ideje része mindennapjainknak, és a fejlett világban elterjedt az a konszenzus, miszerint a terroristák követeléseinek nem szabad engedni, ám erről a személyükben fenyegetett, teljhatalommal bíró középkori uralkodók máshogy gondolkodtak.
Szultán vs. aszaszinok
Az 1137-ben született, a Fátimada-dinasztia hatalmát 1171-ben megdöntő Szaladin egyiptomi szultán zseniális hadvezérként vonult be a történelembe: 1187-ben visszahódította a keresztesektől Jeruzsálemet, majd Egyiptomot, Szíriát és a Földközi-tenger keleti partvidékének jelentős részét egyesítette uralma alatt, megalapítva az Ajjúbida-dinasztia birodalmát. Az iszlám szunnita ágának híveként hasonló magabiztossággal látott hozzá a különböző síita és egyéb szekták, köztük az aszaszinok felszámolásának is.
A szultán 1174-ben fordult a szinte bevehetetlen erődítményekkel rendelkező szekta ellen, amelynek tagjai 1175-ben meg is próbálták eltenni láb alól, de a merénylőknek ekkor még nem sikerült a szultán közelébe férkőzniük. Szaladin ezután még jobban ügyelt biztonságára:
sátra környékét krétaporral szóratta be, hogy bármilyen lábnyom meglátszódjon rajta, testőrei pedig fáklyákkal felszerelt láncban vették körbe a hálóhelyét éjszakánként.
Szaladin portréja
Megosztottak a források a tekintetben, hogy mi is történt 1176. május 22-én, miközben a szultán serege éppen az Aleppó közelében fekvő Azaz erősségét ostromolta; mindenesetre az események nagy hatással bírtak a történelem alakulására.
Többet ért az élete
Egyes szerzők úgy tudják, egy, az őrségbe beszivárgott aszaszin „alvó ügynök” sújtott le Szaladinra, akinek csak a sodronying mentette meg az életét, mások szerint a szultán arra ébredt a sátrában, hogy átrendezték a berendezést, párnájába pedig egy tőrre felszúrt figyelmeztetést helyeztek el – miközben az őrök csupán egy szikrát láttak átsuhanni a sátrak között. Olyan verzió is létezik, amely szerint a figyelmeztetés a második sikertelen merénylet után érkezett.
Click here to preview your posts with PRO themes ››
A lényeg azonban az, hogy Szaladin úgy döntött, többet ér az élete, mint az aszaszinok megleckéztetése, és feladta az ostromot. Így életben maradt, hogy véghezvigye mindazt, amivel beírta magát a történelemkönyvekbe.
Az is lehet persze, hogy nem vagy nemcsak a félelem motiválta Szaladin döntését, hanem úgy okoskodott, a szekta akár szövetségese is lehet a keresztesek elleni harcban. Ha így volt, a számítása bevált, hiszen az aszaszinok több kalifa, emír és nagyvezír mellett a keresztesek néhány vezetőjét is eltették láb alól, például I. Konrád jeruzsálemi királyt. Az orgyilkosok ellen egyébként az ötödik keresztes hadjárat egyik vezetője, II. András magyar király is megpróbált fellépni, és a források szerint 300 bátor, önként jelentkező lovagját küldte ellenük – hogy aztán a legenda szerint legalábbis, mindössze hárman térjenek meg a csatából.
A legfrissebb történelmi cikkek a History magazintól a 24.hu-n:
- Az égbolt is megremegett: így osztotta a halált a Kövér Berta
- Különös kegyetlenséggel végezték ki II. Túpac Amarut
- Űzött vadként ölték meg a terror prófétáját
- Moszkvát is békekötésre kényszerítette Báthory István
- Nyilasok lőtték agyon a Vígszínház igazgatóját
- A világhírű zeneszerzőre is lecsapott a sztálini terror
