2026. 04. 19. 10:59
Vadiúj cikksorozatunkban napi szintű problémával foglalkozunk: egy új kutatás szerint a 1,5 éves gyerekek napi másfél órát töltenek képernyő előtt. Hol rontottuk el? Mit tehetünk ennek csökkentéséért? És milyen praktikák léteznek a digitális korban arra, hogy a legkisebbek ne váljanak azonnal az okostelefonok, tabletek és a televízió rabjává? Gyermekpszichológust kérdeztünk.
Sztoikus nyugalommal ücsörgök a kisfiammal a gyerekorvos várótermében. Körülöttünk négy-öt másik sorstárs. Látszólag a rendelői miliők nem is változnak: alaposan felmatricázott falak a Disney mesevilág minden létező figurájával, könyvhalmazok az asztalon – hátha ezek elvonják a kicsik figyelmét arról, milyen galádságra vetemedik majd perceken belül a doktor néni vagy doktor bácsi: megvizsgálja őket. Van, akin nem segít a nyugtatás: jön a hangos sírás, vele együtt a jelenetet fürkésző szempárok. Hirtelen a piruló arcú, kapkodó, verejtékező szülő azt teszi, ami a legkönnyebb.
Előkapja a telefont, s a gyerek kezébe adja.
Mi, a kitartóbbak pontosan tudjuk, hogy ez a kegyelmi állapot pusztán addig tarthat, amíg a kórterem ajtaja ki nem nyílik, és a telefon vissza nem vándorol a zsebbe.
Ezt a jelenséget a pszichológiában digitális cuminak nevezik, a Bethesda friss kutatása szerint a másfél éves gyerekek átlagos napi képernyőideje az ilyen pillanatok miatt is 85,7 percre, azaz majdnem másfél órára kúszott fel. Dermesztő adat.
A 0–3 éves korosztály esetében ez különösen érzékeny kérdés: ebben az időszakban fejlődik a figyelmük, a kötődés és a kommunikáció – minden, ami később meghatározza a viszonyukat önmagukhoz és a külvilághoz. Noha a digitális eszközök kényelmes megoldásnak tűnnek a mindennapokban, egyre több szakember figyelmeztet arra, hogy a túl korai és túlzott képernyőhasználat komoly következményekkel járhat.
Click here to preview your posts with PRO themes ››
Cikksorozatunk első részében gyermekpszichológust kérdezünk arról, mit tesz a képernyő a legkisebbekkel – és mit tehetnek a szülők azért, hogy ne bűntudatot érezzenek akkor, ha a digitális világban néha, akár percekre is képernyővel találkozik a gyerek.
Az orvosi várótermes példa csak egy a sokból: aki járt már étteremben, kávézóban, kormányablakban – bárhol, ahová egy felnőtt ember a gyerekével bemehet, szemtanúja volt már annak, hogy a visítozó csöppség lenyugtatását ma már leggyakrabban okostelefonnal oldják meg a szülők. És akkor még egy szót sem említettünk a legkisebbek tévé elé ültetéséről, ami szintén jelentős problémákhoz vezethet.
Hogy megértsük, egészen pontosan milyen komplex problémával is állunk szemben, szakembert kerestünk. Szabó Laura gyermekpszichológust elsőként arról kérdeztük, mi történik akkor, ha a képernyő válik a gyerek megnyugtatásának elsődleges eszközévé.
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.ElőfizetekMár csatlakoztál hozzánk?
Lépj be a folytatáshoz!
Molnár Áron fiktív árnyékkormányt állított össze a Fidesznek: Tóth Gabinak és Gáspár Győzőnek is javasolt pozíciót Megmutatta új párját Simon Attila Megszámlálták az összes voksot: hatalmas rekordot döntött a Tisza A Tisza áradása Rogán titkosszolgálatokért felelős emberét is elsodorta
