Contents
játékteszt 2025. 11. 14. 17:05
November 6-án érkezett meg a Nintendo Switch 2 egyik legújabb exkluzív játéka, a Hyrule Warriors: Age of Imprisonment, ami visszarepít minket a maga műfajában zseniális The Legend of Zelda: Breath of the Wild és a Tears of the Kingdom világába. A hangulat és a helyszín mellett ráadásul a központi karakter is ismerős, hiszen ezúttal Zelda (is) irányítható, a játékmenet viszont nagyon más, mint amit az említett sikercímekben megszokhattunk. A kérdés pedig az, vajon pusztán Zelda-rajongóként van-e értelme beruházni erre az új kalandra? Tesztemben erre igyekszem választ találni.
Bár nem érnek a Mario Kart 8 Deluxe (~70 millió) nyomába, de mind a Legends of Zelda: Breath of the Wild, mind a Tears of the Kingdom című folytatás a Nintendo Switch konzol legkapósabb játékai közé tartozik: előbbiből nagyjából 34 millió, míg az utóbbiból közel 23 millió fogyott világszerte. Ekkora sikert persze nem szabad parlagon hagyni, még a folytatások elkészülte során sem, így nincs abban semmi meglepő, hogy a Nintendo két Zelda-rész között úgy döntött, készíttet egy olyan spin-offot, ami kapcsolódik ugyan az említett programokhoz, de teljesen más műfajt képvisel. 2020-ban ez lett a Hyrule Warriors: Age of Calamity, idén pedig, miközben egy újabb Breat of the Wild folytatás bejelentését várjuk, november elején megérkezett a hasonló elv mentén összedobott Hyrule Warriors: Age of Imprisonment.
A játék első pár perce konkrétan a Tears of the Kingdom bevezetőjével párhuzamosan játszódik, csak amíg a folytatásban ott Link kalandjait követhettük végig, addig itt Zelda szemszögéből zajlanak az események – visszarepül a múltba, hogy a birodalmának egy olyan korában „ébredjen”, amiről már ő maga is csak legendákat hallott.
Minden, amit a Nintendo Switch 2-ről tudni érdemes
A Nintendo legújabb konzoljáról, a Switch 2-ről már közöltünk részletes tesztet. Itt nemcsak azzal foglalkoztunk, hogy milyen használni és miben változott a gép az elődjéhez képest, hanem körbejártuk azt is, mivel lehet rajta játszani, egyáltalán, kinek lehet jó választás, valamint megnéztük, milyen további költségekkel kell számolni az amúgy 210 ezer forintért kínált eszköz megvásárlása után.
Lépjünk vissza párat
És itt be is húznám egy kicsit a féket, hogy beszéljünk a játék évtizedekre visszanyúló előéletéről. Tesztalanyom eredete a japán Omega Force fejlesztőcsapat által fejlesztett Dynasty Warriors-szériára vezethető vissza. Ez a sorozat műfajteremtőnek is nevezhető, maga a műfaj pedig úgy írható le a legegyszerűbben, hogy tömegesen támadó seregeket kell legyőzni – jobbára – egymagunkban, méghozzá egyre látványosabb módokon, mindenféle kombók és speciális támadások bevetésével.
Ez a zsáner Ázsiában akkora siker lett, hogy az első Dynasty Warriors nemcsak számtalan folytatást és leágazást ért meg, hanem más kiadóknak is „eladható” termék lett. Ennek eredményeként születhetett meg szintén az Omega Force műhelyében az általunk is tesztelt Persona 5: Strikers, illetve az első, 2014-es Hyrule Warriors, ami a Zelda-univerzumot házasította a fejlesztők által tökélyre fejlesztett játékmenettel.
És ezek utódai (de nem közvetlen folytatásai) az Age of Calamity, illetve jelen cikkünk alanya, amit viszont már a 2024-ben alapított AAA Games Studio készített, vélhetőleg az elődeik hathatós segítségével. Amit tudni kell, hogy ezek a Hyrule Warriors-epizódok ízig-vérig behatárolt területen játszódó, pörgős akciójátékok, ellentétben a legutóbbi két The Legend of Zelda résszel, amelyeknél a nyitott világon, a saját tempójú felfedezésen, a logikai fejtörőkön és az elmés találmányokon volt a hangsúly.
4 fotó
Hyrule Warriors: Age of Imprisonment
Elsőre viszont tisztára olyan, mintha egy újabb Zelda-epizóddal játszanánk, hiszen az animációk, a grafikai stílus és a zenék is a Tears of the Kingdomot idézik. Ugyanakkor már a bevezetőben/oktatómódban előre haladva világossá válik, hogy itt nem lesz szöszmötölés, a hangsúly a rengeteg ellenfelet megmozgató, folyamatos gombpüfölést igénylő harcokon van, ami mellé kapunk egy véleményem szerint elég vékonyka történetet, ami némileg kiegészíti azt, amit már évekkel ezelőtt megismerhettünk.
A japán játékokhoz mérve egész rövid felvezetés után megkapjuk a jól ismert Hylure birodalom térképét, amit szabadon bejárni ugyan nem lehet, de folyamatosan találhatunk rajta változatos helyszínekre kalauzoló fő- és mellékküldetéseket, amelyek esetében mi dönthetjük el, hogy milyen sorrendben kívánjuk megoldani őket. A főmissziók értelemszerűen a történetet görgetik előre, míg a mellékes feladatok főleg arra jók, hogy fejlesszük a rendelkezésünkre álló karaktereket.
Click here to preview your posts with PRO themes ››
A többes szám nem véletlen, hiszen nem csupán Zelda irányítható, de a mellénk szegődő, eltérő képességekkel és felszerelésekkel felvértezett egyéb karakterek is, akik között ráadásul szabadon váltogathatunk a csetepaték közepette, sőt, a saját speciális támadásaink mellett minden egyes partnerrel összefogva egyedi, rendkívül látványos és természetesen nagyon erős csapások is bevihetők az ellenfeleknek. Utóbbiakból lesznek kisebbek, közepesek és nagyobbak egyaránt. Az első két kategória általában hordákban ront ránk, tucatjával kell kaszabolni őket, míg az igazán nagy fiúk általában ilyen-olyan főellenfelek, ahol szépen fel kell fedezni a gyenge pontokat, ami nem egy esetben azt is jelenti, hogy meg kell mászni őket a siker érdekében.
A ránk váró „térképek” ugyan csőszerűek, de legalább elágaznak, olykor labirintus-szerűek, olykor megoldandó részfeladatokkal, szóval a fejlesztők valamennyit tettek a monotonitás ellen. Utóbbit segíti a karakterek közti váltás lehetősége is, és erre szükség is lesz ugyanis ez a játék 90 százalékban tényleg abból áll, hogy megyünk előre, lezúzzuk a ránk szakadó ellenfeleket, fejlődünk, új technikákat, kombókat tanulunk, és ezek bevetésével vágunk utat magunknak a további pályákon.
Mindez főleg azért nem válik unalmassá, mert a csaták tényleg rendkívül látványosak, és elég szórakoztató, hogy mekkora tömegeket tudunk feltartóztatni a csapásainkkal.
Az élvezhetőségben persze hatalmas szerepe van annak is, hogy a fejlesztők kiválóan optimalizálták a játékot, így a nem túl combos Nintendo Switch 2 hardver ellenére is 60 képkocka/másodperc sebességet kapunk, miközben a grafikai színvonal is elfogadható. Legalábbis egyjátékos módban, ugyanis két fős, osztott képernyős módra váltva azért közelebb leszünk a 30 fps-hez, bár ezt ellensúlyozza, hogy párban sokkal szórakoztatóbb a játék, mint a gép által irányított társaink kíséretében.
Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy a sztori nagyjából 10 óra alatt kipörgethető, így nagyon nincs lehetőség arra, hogy minden kombót és képességet megunjunk – már csak azért sem, mert ezeket nagyon ügyesen adagolja a program. Ha pedig a 10 óra karcsúnak tűnne a 30 ezres árért cserébe, akkor érdemes tudni, hogy a játékidő az összes mellékküldetés megoldásával azért jócskán kitolható.
Venni vagy nem venni?
A Hyrule Warriors: Age of Imprisonment egy teljesen korrekt kis játék, már amennyiben nem a kidolgozott történetet, a fordulatokat és a szabadságot részesítjük előnyben, hanem a szinte megállás nélküli látványos akciót. Bár a The Legends of Zelda-játékokban is kiemelten fontos szerep jut a harcoknak, ott mindig adott volt a lehetőség, hogy mással is foglalkozzunk, ráadásul ezek a programok sokszor inkább igényelték a szürkeállományunk és a kreativitásunk használatát, mint azt, hogy megfelelő időben nyomjuk le a megfelelő gombot az ujjainkkal.
Ha valaki főleg a logikai aspektusa, az alkotás élménye, és a hatalmas bejárható világ miatt kedvelte Link legutóbbi két kalandját, annak a tesztalanyunk komoly csalódás lehet, ugyanis ezekből itt nem talál meg semmit. Ha viszont valaki ezen elemek hiánya mellett is favorizálja a csúcsra járatott beat ’em up és hack ’n’ slash műfajok keverékét, annál az Age of Imprisonment egy rövid időre elfeledtetheti, hogy még mindig nem tudjuk, mikor jön a következő, már kifejezetten Switch 2-re fejlesztett Zelda.
Tesztlabor
Telefonok, hardverek és videojátékok egy helyen. Leteszteltünk mindent, ami a kezünk ügyébe kerül, és nem félünk elmondani a véleményünket.
Játékteszt
Szerepjáték, akció, stratégia, verseny vagy kaland? Konzol vagy PC? Kipróbáljuk a legújabb videojátékokat, aztán megosztjuk az olvasóval a tapasztalatinkat.
Besenyei Balázs további cikkei Nem követemSzerzőim
Birkás Péter további cikkei Nem követemSzerzőim
Lányi Örs további cikkei Nem követemSzerzőim
