ismeretlen budapest 2026. 05. 16. 11:03
A válogatott legfiatalabb versenyzője, az akkor mindössze huszonöt éves Besenyei Péter is a gépen tartózkodott volna, végül nem léphetett a fedélzetre. Lapunknak mesélt a tragikus eset körülményeiről.
1982. május 11. első látásra csak egy átlagos nap volt a magyarok jó része számára, a magyar műrepülő-válogatott tagjainak, azok segítőinek, illetve a családtagoknak azonban örökre megváltoztatta az életét, hiszen ezen a kedden történt a hazai repülés legsúlyosabb, kilenc halálos áldozatot követelő tragédiája, ami hosszú évekkel visszavetette a sportág fejlődését.
A hazai műrepülést akkor összefogó Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) ernyője alá tartozó csapat a budaörsi repülőtéren gyűlt össze, ahol úgy döntöttek, hogy a gyakorlásra alkalmatlan idő miatt inkább átrepülnek Dunakeszire, és elhozzák a néhány nappal korábbi verseny után otthagyott gépeket.
Rövidesen mind be is szálltak a néhány lépésnyire álló, ilyen utakhoz is használt kétfedelű Antonov–2TP-be, azaz Ancsába – leszámítva az akkor mindössze huszonöt éves, a válogatott keretébe mindössze öt hónappal korábban bekerülő Besenyei Pétert, akinek a repülőtér parancsnoka, Gulyás Ferenc odakiáltotta:
Nem mész te sehová!
Rövidesen kiderült, hogy ez a tiltás mentette meg az életét.
Click here to preview your posts with PRO themes ››
A cikk tartalmából
Cikkünkből kiderül, hogy
- mi történt a csapatot szállító repülőgéppel,
- milyen terveket dédelgetett a csapat a baleset másnapjára,
- hogyan érintette a tragédia a szárnyait még bontogató Besenyei Péter karrierjét,
- mi történt a balesetet követő hónapokban,
- hol található ma a baleset emlékműve.
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.ElőfizetekMár csatlakoztál hozzánk?
Lépj be a folytatáshoz! Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat
Ismeretlen Budapest
Budapest a világ egyik legszebb városa, tele izgalmas, érdekes, vagy épp szívszorító történetekkel. Sorozatunkban ezeket, illetve a főváros elfeledett épületeit, tereit és szobrait mutatjuk be.
Vincze Miklós további cikkei Nem követemSzerzőim
