Kőrös Gábor 2026. 04. 24. 05:56 Kőrös Gábor 2026. 04. 24. 05:56 Karácsony Gergely szerint a fiatalok és a vidéki elitek lázadása hozta el a NER bukását, Orbán Viktor pedig akkora ütést kapott, amiből nem tud felállni. Nem gondolja, hogy a Tisza-kormány egy őszi előrehozott választással kockáztatná az uniós forrásokat, ugyanis a mandátumok lerövidítése EU-s jogot sért. A Tiszával rendezniük kell a vitás kérdéseket a fővárosban, amelynek részeként a leendő kormánypártnak kellene adnia egy főpolgármester-helyettest. Elengedhetetlennek tartja a főváros és a kormány, illetve Budapest és az agglomeráció viszonyának rendezését. Úgy véli, csak a globalizációkritikus baloldalnak lehet jövője. Interjú a főpolgármesterrel.
Az interjúiban rendre megemlíti, hogy a választás előtt felírja magának, milyen eredményt vár. Most is tippelt?
Tippeltem, a választás előtt egy héttel 50 százalékos Tiszát, 40 százalékos Fideszt és 6 százalékos Mi Hazánkat írtam föl magamnak, de, amikor megláttam a reggeli részvételi adatokat, akkor gondoltam, hogy ennél is nagyobb ellenzéki siker lesz.
Eredetileg politológus, mivel magyarázza ezt az elsöprő, kétharmados győzelmet?
Két hipotézisem van. Az első szinte bizonyosan igaz, még ha triviálisnak tűnik is: generációs, nemzedéki lázadás történt, ami bizonyos értelemben sorsszerű, mert egy végtelenül avítt kormányzati politika alakult ki az elmúlt években, és a fiatalok idáig a passzivitásukkal szavaztak. A Fidesz beszorult az idősebb szavazók politikai narratívájába, és elhasználódott politikusaival és ideológiájával toxikussá vált a fiatalok körében. Annak szerintem óriási jelentősége volt, hogy a politikai buborékon kívül létező fiatalságot aktivizálták a kulturális véleményvezéreik. A rendszerbontó koncertnek például elképesztő kisugárzása volt. Helyben is rengetegen voltak, de az ott fellépőknek mind, külön-külön egy párthoz mérhető rajongótábora van.
Orbán Viktor esetleges visszatérésével szemben ez talán a legfontosabb érv: egy nemzedék számára lett politikai identitásképző élmény az elzavarása. Akik megélték a vasárnap esti örömünnepet, azok szerintem soha nem fognak már Orbánra szavazni.
A másik része, amit a választás előtt néhány vidéki településen magam is nagyon erősen tapasztaltam, hogy a vidéki elitek fellázadtak a NER-rel szemben. Az a megérzésem, hogy a Tisza vidéki hálózatát jelentős mértékben ilyen csalódott, a helyi elitből kiszorított emberek alkotják, akiknek érdemi károkat okozott a vidéki uram-bátyám világban megnyilvánuló kormányzati korrupció. Tartottam tőle, hogy a Tisza szavazatmennyisége nagyon erősen koncentrálódni fog Budapestre és a vidéki nagyvárosokra, és egyszerűen elfogy a támogatottsága azokban a billegő körzetekben, ahol eldől, hogy lesz-e kormányváltás. Ez egyáltalán nem így lett: nagyon kiegyensúlyozott volt a Tisza támogatottsága földrajzilag is. Arra nyilván büszke vagyok, hogy Budapest vitte a prímet:
az egyik közgyűlési vitában egy fideszes képviselő szemébe vágtam, hogy kettessel fog kezdődni az eredményük a fővárosban, ami bejött.
De az nagyon fontos, hogy a vidéki települések többségében is a Tisza nyert, mert gyűlölöm a Fidesz által gerjesztett, vidék-Budapest megosztottságot. Úgy tűnik, a társadalom ezt most felülírta.
A közgyűlésben másfél éve hajmeresztő produkciókat látunk a fideszes képviselőktől, melyekről sejteni lehetett, hogy nem találkoznak a budapesti választópolgárok többségének ízlésével, világnézetével, de kiderült, hogy az ország többsége sem ilyen politikát szeretne látni. Azt a vélekedést osztja, hogy a Fideszre rázárult a saját buboréka?
Ők azt gondolhatták, hogy óriási a buborékuk, hiszen 2022-ben ez működött. Amit itt a fővárosban műveltek, az tényleg szekunder szégyenérzettel tölti el az embert. Őszintén sajnálom őket, mert a folyosón dumálva azért nem tűnnek annyira kreténnek, amilyennek előadják magukat, sőt, meggyőződésem, hogy nem is azok. Rájuk volt osztva egy ostoba politikai szerep, amelyről azt gondolhatták, hogy Budapesten ugyan nem hoz, de vidéken még működhet.
Click here to preview your posts with PRO themes ››
Bár nem tudom, miért gondolták, hogyha valaki gázórával rohangál a közgyűlésben, az vidéken szavazókat hoz. Az eredmény felidézte bennem, hogy, amikor 2011-ben a választási törvényről vitáztunk a parlamentben, még országgyűlési képviselőként beszélgettem egy intelligens és párbeszédképes kormánypárti képviselőtársammal, aki azóta sajnos már nem él, és elmondtam neki, hogy egyszer ez a forgóajtó, vagyis maga a választási rendszer úgy pofán fog titeket vágni, hogy attól az egész tákolmányotok összeomlik. Nem gondoltam, hogy 16 évet kell erre várni, de végül bekövetkezett.
Amiatt van önben neheztelés, rossz érzés, hogy végül nem önöknek sikerült leváltani a NER-t?
Tök őszintén mondom, hogy nincs. Nyilván jobban örültem volna, ha egy progresszív, baloldali-zöld koalíció nyeri a választást, de hát ilyen koalíció nem indult a választáson. Úgy tűnik nekem, Magyar Péter érti és tudja, hogy a nagy felhatalmazásában és az ebből fakadó felelősségében többféle értékrendnek, világlátásnak a képviselete is benne foglaltatik, aminek közös nevezője az Orbán-kormány elutasításán túl az európai, demokratikus elkötelezettség.
Egy dolog azonban van, ami érzelmileg egy kicsit földúl: az, hogy milyen rövid a memóriája a világunknak. Nem a politikusokról beszélek, mert a baloldal mindenhol válságban van, Közép-Európában praktikusan nincs baloldal, Nyugat-Európában pedig száz éve nem teljesítettek ilyen rosszul a szociáldemokraták. A világban jobboldali hegemónia uralkodik. S miközben nagyra becsülöm, hősnek tartom én is az olyan a bátor embereket, mint Szabó Bence százados vagy Pálinkás Szilveszter, akik kiálltak a kampány legvégén, és hozzáadták a magukét a kétharmadhoz, aközben
nem szeretném, ha elfelejtenénk, hogy vannak még hősei, sőt, mártírjai a mögöttünk hagyott 16 évnek.
Emlékszik még valaki Váradi Andrásra, akit a 2014-es önkormányzati választás előtt rejtélyes módon elütött egy autó, amikor Felcsúton plakátolt? Vagy emlékszünk még Móra Veronikára, az Ökotárs Alapítvány vezetőjére, aki a Norvég Alap pénzeit osztotta szét szuper projektekre, és elvitték előzetesbe? Folytathatnám a megszüntetett szerkesztőségektől a független kulturális műhelyekig a sort. Nyilván a politikát mandátumra játsszák, a Tisza nyert, ez szuper, éljenek a lehetőséggel és a felelősséggel, de abban biztos vagyok, hogy anélkül a harc nélkül, amit a Fővárosi Önkormányzat az elmúlt hat évben derekasan vívott, nem lett volna kétharmad Budapesten, és anélkül nem lett volna kétharmad az országban sem. Még egyszer mondom: megemelem a kalapomat a Tisza és Magyar Péter teljesítménye, munkabírása előtt, de a fővárosban 2019 óta világossá tettük: nem kell behódolni a rendszernek. Olyan politikai közösséget építettünk, amely megmutatta, hogy lehet Magyarországon jobb és boldogabb életet élni. Ennek a tetőpontja volt a tavalyi Pride, Orbán Viktor totális megsemmisülésének első nagy lépése. Az egész világ rajta röhögött, mindenki láthatta, hogy fogatlan oroszlán, mert nem tudott szembe menni az emberek akaratával. Nem akarom méricskélni, hogy kinek mekkora szerepe volt a NER bukásában, az biztos, hogy Magyar Péter nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Egy dolgot kérek mindenkitől: ne felejtsük el a kishantosi Bolye Ferencet, a gazdálkodót, aki belehalt abba, hogy felszántották a földjét, és ne feledjük azokat, akik nem adták fel a harcot akkor sem, amikor az politikailag reménytelen volt.
Elkerülhetetlen, hogy felelősségre vonás, elszámoltatás társuljon a rendszerváltáshoz?
–
