2025. 08. 31. 08:01
Maria Montessorit háromszor jelölték Nobel-díjra, a világ nagy részén módszereinek jelentős része már természetesnek számít a kisgyermekek nevelésében.
Manapság nem számít különlegesnek, hogy a kisgyerekek nekik való környezetben, magukat többé-kevésbé jól érezve és rengeteget ismeretet szerezve töltik az óvodákban az idejüket, a 19. század második felében a világ számos országában létrejövő „kisdedóvók” azonban nagy többségükben még egyáltalán nem ilyen helyek voltak.
A kisgyerekeket a felnőtt igényeknek megfelelő módon, kemény szigorral igyekeztek nevelni, a fő cél pedig vagy az egyszerű gyermekmegőrzés, vagy az iskolához szükséges tudás alapjainak beléjük vésése volt.
Új szemlélet, új módszerek
Az 1870. augusztus 31-én az olasz Chiaravalle településen született Maria Montessorit viszont már szülei is korlátok nélküli szellemben nevelték, akkor is támogatták, amikor akkoriban merőben szokatlan módon, nőként a mérnöki pályát szemelte ki magának, majd akkor is, amikor áttért az orvosi tanulmányokra. Meg is szerezte diplomáját – mindössze a negyedik olasz nőként sikerült ez neki 1893-ban. 1896-ban kezdett a Római Egyetem pszichiátriai klinikáján dolgozni, munkája részeként pedig feladata volt a sérült gyermekeket gondozó intézmények rendszeres látogatása is.
Maria Montessori 1914-ben.
Itt szerzett tapasztalatai alapján kezdte kidolgozni saját módszerét, amely a gyermekek szenzoros stimulációjára, illetve szabad játékára alapozott. Miután első próbálkozásai jó eredményekkel kecsegtettek, 1898-ban megbízták egy – mai szóval – gyógypedagógiai intézet felállításával, ahol a következő két évben lenyűgöző fejlődést ért el az általa kiképzett szakemberek gondjaira bízott gyerekekkel.
Click here to preview your posts with PRO themes ››
Mégis úgy érezte, mélyebb elméleti tudásra van szüksége, ezért lemondott az intézet vezetéséről, és visszatért az egyetemre pszichológiát tanulni. 1907-ben aztán lehetőséget kapott arra, hogy Róma egyik külvárosában, immár egészséges gyermekeken próbálja ki újszerű meglátásait.
Ma már természetes
A Casa dei Bambini, azaz Gyermekek háza nevű intézményben a gyerekek rájuk méretezett, számukra is mozgatható bútorok között, a polcokra elérhető magasságban elhelyezett játékokkal körülvéve, saját belső motivációjukra építve fejlődhettek. Montessori azt figyelte meg, hogy saját érdeklődésük még az édességnél is jobb eszköz arra, hogy rávegye a gyerekeket valamire, a megfelelően foglalkoztatott, önálló emberi lényként kezelt, nagyjából szabadon hagyott gyerekek körében pedig egyfajta spontán fegyelem is létrejön. Ha valami mégsem úgy alakult, ahogy a felnőttek szerették volna,
nyílt utasítások helyett lehetőleg apró trükköket, finom rávezetéseket alkalmaztak.
Montessori ezután könyveket írt, előadásokat tartott, módszere pedig hamarosan Európa-szerte nagy érdeklődésre és számos követőre tett szert, majd az egész világon terjedni kezdett, miközben hazájában a fasiszta hatalomátvétel miatt fokozatosan szembefordultak elveivel, emiatt 1934-ben el is hagyta az országot. 1929-ben jött létre a Nemzetközi Montessori Szövetség, Magyarországon pedig 1932-ben alakult Montessori Egyesület.
Ma is léteznek szigorúan a Montessori-elvekre épülő óvodák és iskolák szerte a világban, de a háromszor is Nobel-békedíjra jelölt Maria Montessori hatását az mutatja a legjobban, hogy a világ nagy részén módszereinek jelentős része már természetesnek számít a kisgyermekek nevelésében.
