2026. 03. 15. 18:21
Japán gazdasága évtizedeken át a világgazdaság egyik különös kivételének számított. A szigetország alacsony infláció, gyenge növekedés és a fejlett országok közt rekordmagas államadósság mellett is képes volt stabilan finanszírozni magát. Ez a törékeny egyensúly meginogni látszik. Az infláció hosszú idő után ismét megjelent Japánban, az állampapírhozamok emelkednek, mindeközben az ország új miniszterelnöke történelmi felhatalmazáshoz jutott a februárban rendezett parlamenti választáson. Takaicsi Szanae miniszterelnök további költségvetési élénkítést és laza monetáris politikát ígér – egy olyan pillanatban, amikor a globális infláció és a növekvő kamatok miatt a japán gazdaság mozgástere minden korábbinál szűkebb. A kérdés immár nem csupán az, hogy sikerül-e megtörni a több évtizedes stagnálást, hanem az is, hogy Japán meddig képes fenntartani a világgazdaság egyik legnagyobb adóssághegyét a megváltozott pénzügyi környezetben.
Japán a kilencvenes évek eleje óta küzd az alacsony gazdasági növekedés, a növekvő államadósság és a defláció (csökkenő árak) problémájával. A nyolcvanas években kibontakozó tőke- és ingatlanpiaci lufi kipukkadását követően a japán vállalatok beruházási kedve és ennek nyomán a banki hitelezés jelentősen visszaesett. A termelékenység növekedési ütemének csökkenése, a jen erősödése és a munkaerőpiac szűkülése (az ötnapos munkahét terjedése nyomán) szintén súlyosbították a helyzetet. A visszaeső vállalati hitelállomány miatt a jegybank kamatcsökkentései nem tudtak kellő hatékonysággal beszivárogni a hitelkamatokba, így a jegybanki gazdaságélénkítés is akadályokba ütközött. Ennek következményeként a kilencvenes évek során a japán gazdaság a potenciális kibocsátása alatt teljesített, a kilencvenes évek második felében pedig fellépett a defláció, azaz az árak (és áttételesen a nominális bérek) csökkenése.
Click here to preview your posts with PRO themes ››
A japán deflációs spirál egészen a kétezres évek közepéig tartott. Az árak csökkenésének számos oka volt, a többi közt:
- az olcsón termelő ázsiai felemelkedő gazdaságok bővítették részvételük a nemzetközi kereskedelemben,
- a jen erősödése nyomán az importáruk olcsóbbá váltak,
- a belföldi termelés hatékonysága növekedett és a munkaerőpiac is kellően laza volt (nem volt éles, vállalatok közti bérverseny),
- az 1998-as ázsiai válság és a 2001-es, technológiai cégek tőzsdei szárnyalásán alapuló dotcom lufi kipukkadása és ennek tovagyűrűző, nemzetközi hatásai nyomán a belföldi kereslet is visszaesett.
A deflációs folyamatok megfordítása érdekében a japán központi bank 2001-ben (a monetáris politika történetében először) úgynevezett nemkonvencionális eszközök alkalmazása mellett döntött. Ezek használata akkor indokolt, ha a jegybank a nulla határt elérve már nem képes az alapkamat további csökkentésére (ezzel a gazdaság élénkítésére), ezért a szokásostól eltérő módon kell pénzt (likvidást) juttatnia a pénzügyi közvetítőrendszernek. Ez jellemzően a kibocsátott államkötvények tömeges felvásárlását jelenti. Bár a világ jegybankjai széles körben alkalmaztak hasonló eszközöket a 2008-as válságot követően, a japán jegybank úttörőnek számít ebben a tekintetben.
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.ElőfizetekMár csatlakoztál hozzánk?
Lépj be a folytatáshoz!
„Sikítva hívnák vissza Orbán Viktort!” – a Békemenet résztvevői a Fidesz esetleges vereségéről „Fogyatékos maga?” – üvöltözve dobták ki a HVG stábját a Békemenetről Zelenszkij: Kész vagyok bármilyen vezetővel együtt dolgozni Magyarországon, aki nem Putyin szövetségese Kijev tájékoztatást adott a Barátság vezetékről, de Orbánék küldöttsége helyett csak a magyar nagykövet lehetett ott
