2025. 04. 16. 15:13
Donald Trump második elnöki ciklusának első hónapjai után Európa számos fővárosában megkongatták a vészharangokat. A NATO meggyengülése, jelen formájában való megszűnése ijesztő közelségbe került. Javarészt brit, francia és német kezdeményezésre a kontinens országai rendkívüli intézkedésekbe kezdtek, mind a védelempolitika, mind a gazdasági versenyképesség javítása terén. A leglátványosabb lépést Friedrich Merz, a német kancellári hivatal várományosa jelentette be. A korábbi Merkel-kormány által bevezetett adósságfék-szabályok módosításával a német állam tíz éves távon közel ezermilliárd eurót öntene a gazdaságába, ennek tovagyűrűző hatásai pedig szélesebb körű fellendüléshez is vezethetnek a kontinens egészén. Európa gazdasági versenyképességének növelése létfontosságú, ugyanis az Egyesült Államokkal szemben fennálló hátrányt alig sikerült csökkenteni az elmúlt tizenöt évben, nominálisan véve a különbség pedig növekedett is. Elemzésünkben az európai gazdasági bajok okait vizsgáljuk, és megválaszoljuk a kérdést: utolérheti-e az öreg kontinens a vágtázó Egyesült Államokat?
Madártávlatból nézve az európai és amerikai gazdaság mérete közt fennálló különbségeket az eltérő lélekszámmal, az eltérő foglalkoztatási rátával, az éves, átlagos ledolgozott munkaórák közt fennálló különbséggel és az egy munkaóra alatt előállított GDP-ben (munkaerő-termelékenység) mutatkozó különbségekkel magyarázhatjuk. Az Európai Unió lakosságszáma mintegy százmillióval haladja meg az Egyesült Államok lakosságszámát, és a foglalkoztatási ráta (foglalkoztatottak aránya a teljes lakosságban) is közel 15 százalékponttal magasabb, így azonos munkaóraszám és azonos termelékenység esetén az európai gazdaság mérete jóval meghaladná az Egyesült Államok gazdaságának méretét. Ehhez képest azt láthatjuk, hogy vásárlóerő-paritáson mérve az USA gazdasága közel négy százalékkal nagyobb az EU gazdaságánál. A különbség természetesen abból ered, hogy a ledolgozott munkaórák száma és a munkaerő termelékenysége nem azonos az Atlanti-óceán két oldalán.
Munkaórák száma – Az OECD adatai alapján az átlagos amerikai évente mintegy 1804 órát dolgozott (2022-es adatok alapján), ezzel szemben az EU átlaga 1571 munkaóra volt. A különbség már első ránézésre is kiáltó, és jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az Egyesült Államok képes csökkenteni a kisebb népességszámból és alacsonyabb foglalkoztatási rátából származó hátrányát. Ez persze önmagában még nem magyarázza egészében, hogyan haladja meg az amerikai gazdaság mérete az európai gazdaság méretét.
Munkaerő-termelékenység – A fennmaradó különbséget a magasabb amerikai munkaerő-termelékenység magyarázza, azaz egy amerikai munkaóra átlagosan több GDP-t állít elő egy európai munkaóránál. Nevezetesen
Click here to preview your posts with PRO themes ››
egy európai munkaóra alig a 80 százalékát „éri” egy amerikai munkaórának.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy amerikai munkaóra 48 perc európai munkaidőt ér. A különbség első ránézésre nem tűnik hatalmasnak, ugyanakkor pontosan elég ahhoz, hogy az Egyesült Államok beelőzze az Európai Uniót a vásárlóerő-paritáson mért GDP tekintetében.
Regionális különbségek – Európa gyengébb munkaerő-termelékenységét regionális bontásban is vizsgálhatjuk. Az OECD adatai alapján a ledolgozott éves, átlagos munkaórák tekintetében Kelet- és Dél-Európa országainak egy része összemérhető az Egyesült Államokkal, és jóval meghaladják az Európai Unió átlagát (a lengyelek 11 munkaórával, a görögök mintegy 82 munkaórával előzik meg az amerikaiakat), azonban Nyugat- és Észak-Európa országai jóval gyengébben teljesítenek (a franciák 303, a németek 457 munkaórával dolgoznak kevesebbet az átlagos amerikainál). Mindez azért is hátráltató tényező Európa számára, mert a munkaórák száma ott alacsonyabb, ahol a munkaerő-termelékenység magasabb, ahol plusz órák beforgatásával jelentős növekményt lehetne elérni az összeurópai GDP növelése terén. Ehhez azonban arra volna szükség, hogy Nyugat-Európa polgárai szabadidejük jelentős részét feláldozva átlagosan többet dolgozzanak, illetve Kelet-Európa is érdemi lépéseket tegyen a termelékenység növelésének irányába.
A párizsi Saint-Lazare pályaudvar csúcsforgalom idején 2024. május 25-én.
Strukturális bajok
Belső korlátok – Az Európai Központi Bank korábbi elnöke, Mario Draghi a Financial Times-ban megjelent cikkében figyelmeztetett az Európai Unió országai közt fennálló, a kereskedelmet hátráltató tényezők káros hatásaira. A Nemzetközi Valutaalap adatai alapján
az Unió belső kereskedelmet hátráltató szabályozásai egyenértékűek azzal, mintha az Egyesült Államok 45 százalékos vámot vetne ki a feldolgozóipari termékekre és 110 százalékos vámot az európai gazdaság mintegy hetven százalékát kitevő szolgáltatásokra.
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.Már csatlakoztál hozzánk? Akkor lépj be a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, itt ismerheted meg a csomagokat.Előfizetek
Már előfizető vagyok, Belépek
NER-kedvenc luxusétterem előtt fotózták le Matolcsy Ádámot Idehaza is terjed a fertőzés, ami emberre és kutyára egyaránt veszélyes A hídról a várba – galéria Hadházyék vonulós tüntetéséről „Sicc innen!” – kiabálta Schadl György, aki Balaton-parti luxusnyaralójában tölti házi őrizetét
