2026. 04. 04. 08:19

A klasszikus római és görög kultúra reneszánszát élte a 19. században, néhány sporteseményt – hagyománytiszteletből – már az első újkori olimpia előtt is az ókori olimpiai játékokról neveztek el. Ekkor még nem adtak hivatalosan aranyérmet, csak ezüst- és rézérem volt.

Az athéni megnyitón vélhetően még a szervezők sem sejtették, hogy az ókori olimpiai játékok felélesztésével olyan hagyományt teremtenek, amely száz év múlva is létezni fog, sőt, még jelentősebbé válik. Bár az első olimpián a résztvevők száma – a ma megszokotthoz képest – alacsony volt, korának legjelentősebb nemzetközi sporteseményévé vált, melyet komoly médiafigyelem övezett.

Béke és kulturális kapocs

A 19. században „reneszánszát” élte a klasszikus római és görög kultúra. A században néhány sporteseményt – hagyománytiszteletből – az ókori olimpiai játékokról neveztek el, így például az 1870-es athéni atlétikai játékokat, melyeknek mintegy 30 ezer nézője volt. Athén számára az olimpia és az ókori görög kultúra önmagában is kiemelt jelentőséggel bírt: több évszázados oszmán-török megszállás után a görög állam 1832-ben kivívta függetlenségét, és helyét kereste az aktuális geopolitikai keretek között. Ennek egy epizódja volt az ókori olimpiai játékok felélesztése: a hagyomány szerint azokat Kr. e. 776-ban tartották meg először (ez volt az ókori görög időszámítás kezdete) és Kr. u. 393-ban tiltotta be I. Theodosius római császár, miután államvallássá tette a kereszténységet. Az olimpiai játékok ezt követően évszázadokra feledésbe merültek.

A játékok felélesztésének ötlete egy francia pedagógus, Pierre de Coubertin fejében fogalmazódott meg először. 1890-ben cikket írt, melyben kifejtette elképzeléseit az olimpiai játékok felélesztéséről, melyet nemzetközi sporteseményként képzelt el. Coubertin szerint a játékok hozzájárulnának a békéhez, és az olimpia „kulturális kapocs” lenne a nemzetek között. Ezt a következőképpen fogalmazta meg később egy költeményében:

A béke vagy te, Sport! a népeket egymáshoz fűző szép szalag.

Ugyanakkor kizárólag a férfiak részvételét tartotta kívánatosnak arra hivatkozva, hogy az ókori olimpiai játékokon sem vettek részt nők. Ezenkívül Coubertin szerint a nők részvétele „nem praktikus, érdektelen, esztétikátlan és helytelen” lenne.

Coubertin elképzelése a görög állami vezetés részéről is támogatásra talált, mert növelte az ország nemzetközi megbecsülését. I. György görög király egy jelentősebb pénzösszeget küldött a következő üzenettel:

Mély együttérzéssel Coubertin báró udvarias petíciója iránt, őszinte köszönetemmel küldöm neki és a Kongresszus tagjainak, és az Olimpiai Játékok újjáélesztéséhez sok sikert kívánok.

Pierre de Coubertin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapítója és főtitkára.

„Éljen a nemzet! Éljen a görög nép!”

Coubertin 1894. június 18-ára kongresszust hívott össze a Sorbonne-ra, Párizsba, melyre meghívást kaptak 11 ország sportszervezetei. Előterjesztését a jelenlévők egyöntetűen támogatták, így lényegében már csak a játékok időpontját kellett kitűzni. Coubertin javasolta, hogy azt az 1900-as párizsi világkiállításra kellene időzíteni, a kongresszus tagjai azonban úgy értékelték, hogy a hatéves várakozási idő csökkentené a játékok iránti érdeklődést a közvélemény részéről. Így esett a döntés végül 1896-ra. Kezdetben a helyszínt illetően sem volt konszenzus, a résztvevők jelentős része Londont választotta volna. Athénra végül főként egy görög üzletember, Dimítriosz Vikélasz lobbitevékenysége miatt esett a választás. 1894. június 23-án létrejött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, melynek első elnöke Vikélasz lett.

A szervezésben némi nehézséget okozott, hogy a görög kormány kezdetben húzódozott a kincstár rossz anyagi helyzete miatt. Ilyen körülmények között dr. Kemény Ferenc pedagógus, sportszervező felajánlotta, hogy akár Budapest is otthont nyújthatna az olimpiai játékoknak, melyre a „millenniumi ünnepségek” keretében kerülne sor. A magyar kormány sem volt azonban sokkal támogatóbb, I. György görög király ellenben szívügyének tekintette az olimpiát, és hamarosan Konstantin főherceget, a trónörököst bízta meg a szervezés lebonyolításával.

A szervezés nehézségei után a gyakorlati rendezés annál jobban sikerült. A versenyeket sportszerűen és szakszerűen bonyolították le, a külsőségek pedig az ókori olimpiai játékok vélt hangulatát idézték. A feldíszített görög fővárosban fáklyás meneteket tartottak, a nézőknek színielőadásokon volt lehetőségük részt venni, a király pedig díszebédet tartott a magasrangú vendégeknek. A nyitóeseményt a Panathenaic Stadionban tartották, ezen elsőként Konstantin koronaherceg tartott beszédet, majd apja, György király 1896. április 6-án hivatalosan is megnyitotta a játékokat:

Megnyitom az első olimpiát Athénban! Éljen a nemzet! Éljen a görög nép!

Ezt követően kilenc zenekar és 150 kórusénekes adta elő az olimpiai himnuszt, melynek szövegét Kosztisz Palamasz görög költő írta, zenéjét pedig Szpiridon Szamarasz szerezte Dimítriosz Vikélasz felkérésére. Az olimpiai lángot ekkor még nem találták ki, azt csak 1928-ban gyújtották meg először az amszterdami olimpián, és az olimpikonok esküje is jóval későbbi találmány.

Click here to preview your posts with PRO themes ››

A magyar csapat volt a hatodik legnépesebb

Az első olimpia mai mércével szűk körű volt, mindössze 14 ország képviseltette magát összesen 241 férfi versenyzővel. Kilenc sportágban 43 versenyszámot rendeztek meg az olimpia kilenc napja alatt. Kezdetben olyan sportágakat is bevettek volna a játékok közé, mint a futball és a krikett, ám ez végül nem valósult meg. Hasonlóképp kitűzték az evezés és a vitorlázás versenyszámokat, ám ezeket is törölték. A vitorlázást a megfelelő hajók hiánya és a kevés jelentkező miatt, az evezést pedig a rossz idő gátolta meg. Így végül a következő sportszámokban indultak a versenyzők:

• atlétika,
• kerékpár,
• vívás,
• torna,
• sportlövészet,
• úszás,
• tenisz,
• súlyemelés
• és birkózás.

A résztvevők túlnyomó többsége Európából érkezett, és a versenyzők 67 százaléka görög volt, a kontinensen kívül csak az Amerikai Egyesült Államok küldött egy 14 főből álló csapatot, valamint Chile mindössze egy atlétát.

Az európai országok közül jelentős számban érkeztek versenyzők Franciaországból, Németországból, az Egyesült Királyságból, néhány fő vett részt a versenyeken Ausztriából, Bulgáriából, Dániából, Olaszországból, Svédországból és Svájcból.

A magyar küldöttség hét versenyzővel a hatodik legnépesebb csapatot képviselte. Közülük Dáni Nándor, Szokolyi Alajos és Kellner Gyula atlétikában, Kakas Gyula és Wein Dezső tornában, Hajós Alfréd úszásban és a szerb etnikumú, de magyar színekben versenyző Tapavicza Momcsilló teniszben, súlyemelésben és birkózásban mérette meg magát (Tapavicza az 1912-es nyári olimpián már Szerbiát képviselte).

Hajós Alfréd két számban nyert

A játékokon a legtöbb aranyérmet az Egyesült Államok szerezte (itt meg kell jegyeznünk, hogy ekkor még nem adtak hivatalosan aranyérmet, csak ezüst- és rézérem volt, az olimpiai bizottság visszamenőleges hatállyal ítélte meg az aranyérmet az 1896-os olimpia győzteseinek), összesen 11-et, a második helyen Görögország végzett 10 arannyal, míg a harmadik helyen Németország.

Magyarország számára az előkelő hatodik hely jutott. A magyar csapat összesen két arany, egy ezüst és három bronzérmet szerzett. Mindkét arany Hajós Alfréd nevéhez fűződik, aki megnyerte a 100 méteres és 1200 méteres gyorsúszást is. Erre az epizódra a későbbiekben a következőképpen emlékezett vissza:

Nem éreztem a víz borzalmas, velőig ható hidegét, csak a cél lebegett a szemem előtt, amelyet minden testi és lelki erőm megfeszítésével el akartam érni.

Hajós Alfréd

Rajta kívül Dáni Nándor ezüstérmet szerzett 800 méteres síkfutásban, Szokolyi Alajos bronzérmet 100 méteres síkfutásban (ő volt a magyar sporttörténelem első versenyzője, aki olimpián érmet szerzett), Kellner Gyula bronzérmet maratonfutásban és Topovicza Moncsilló bronzérmet teniszben.

Az olimpia záróünnepségét eredetileg április 14-re tervezték, de az esőzések miatt egy nappal el kellett halasztani. Látványos külsőségek között kiosztották az érmeket, minden győztes az érmek mellett egy-egy olajágat is kapott. Az egyik olajágat Konstantin trónörökösnek nyújtották át, mint a szervezőbizottság elnökének. Zárásként még egyszer felcsendült az olimpiai himnusz.

A cikk szerzője Kovács Szabolcs történész.

További izgalmas történelmi cikkek a History magazintól a 24.hu-n:

Ezért kapott női nevet Amerika

Ez a könyv indította máglyára Giordano Brunót

Megrémültek Európa urai az 1848-as felkeléshullámtól

Bethlen Gábor felesége döntötte el Erdély jövőjét

A véreskezű mexikói tábornok pecsételte meg Texas sorsát