Kőrös Gábor 2026. 02. 19. 05:55
„Ha a Magyar Péter jön, mind megdöglünk” – szavazópolgárokkal beszélgettünk a lecsúszó Salgótarjánban
Kőrös Gábor 2026. 02. 19. 05:55 Járványként terjed a drog, rossz az egészségügyi helyzet, helyben pedig csak a szerencsések tudnak munkát találni és megélni. Bár az általunk megkérdezett salgótarjániak panaszkodnak a sorsukra, többen mégis attól tartanak, hogy kormányváltás esetén a Tisza még azt a keveset is elvenné tőlük, amijük van, ráadásul háborúba taszítaná az országot. A fideszesek már jóllaktak, így talán tudnak valamit adni a többieknek is – érvelt egy közmunkás. Csatatér-riport az ország második legkisebb megyeszékhelyéről, ahol azt is hallottuk, hogy „Magyar Pétert fel kéne akasztani.”
„Mégsem fog jönni a Becsó”, mondják a közmunkások, és lassacskán szétszélednek. Kár, jó lett volna személyesen találkozni Becsó Zsolttal, a nógrádi 1-es választókerület fideszes országgyűlési képviselőjével – lettek volna hozzá kérdéseink. Bő egy héttel korábban próbáltuk a helyi Fidesz-iroda segítségét kérni ahhoz, hogy beszélhessünk vele, visszahívást ígértek, amiből idáig nem lett semmi. Hétfőn viszont azt az információt kaptuk, hogy a politikus reggel nyolckor rövid bejárást tart a híres-hírhedt Zöldfa úton, az egyik salgótarjáni szegregátumban, ami a munkanélküliség és a járványszerűen terjedő drogok által sújtott város egyik szomorú szimbóluma.
A Zagyva-völgyben megbújó, hegyek ölelte Salgótarján még ebben a morcos, hideg, szürke időben is olyan, mint egy kopottas ékszerdoboz. Mintha egy rakoncátlan gyerek rakta volna össze terepasztalon mindenféle, a keze ügyébe kerülő városképi elemből – van itt elit villanegyed, elhagyott gyártelep, panelsor, robusztus, a szocialista éra összeszorított munkásöklöket idéző épületeit felvonultató városközpont, és persze tó, patak, körben pedig fenyvesekkel befutott sziklák, bazaltoszlopok és várromok.
A Zöldfa útra egy helyi drogellenes aktivista, Hranek Krisztián invitált minket, akinek tevékenységéről a Partizán készített dokumentumfilmet. Néhány hónapja ugyanis egymaga kezdett harcolni a füst ellen.
Hranek Krisztián
Bedrogozott gyerekek az utcán
A füst, más néven fólia vagy kristály valójában a metamfetamin nevű, viszonylag olcsón beszerezhető és rendkívül veszélyes partidrog, ami nagyon elterjedt a magyar vidéken, különösen a szegény és kilátástalan területeken. Ahogy korábban írtuk, a miskei gyermekgyilkosság hátterében is ennek a kábítószernek a használata állt, és ez a szer jellemző olyan településeken is, mint Tarnazsadány, ahol a kormány meghirdette a drogellenes háborút tavaly tavasszal.
Hranek az ötvenes éveit taposó, sportos kiállású férfi, sokáig kidobóemberként dolgozott a környéken. Azt mondja, akkor kezdte harcát a drog felszámolásáért, amikor egy bekristályozott gyereket talált az utcán.
Tizenhárom év körüli volt, remegett, a szemei felakadva. Odaszaladtam, néztem, lélegzik-e, mértem a pulzusát, ordibáltam, hogy »azonnal hívjatok mentőt«, kezdtem masszírozni, és egyszer csak ott termett az apja, kikapta a kezemből, bevitte, hogy nekem ehhez semmi közöm. Hazamentem, leültem az ágyamra, megmondom az igazat, sírtam is, kikészültem; nekem is vannak gyerekeim.
Ekkora elhatározta, hogy senkinek „nem engedi” a drogozást.
2025. március 4-én kiírtam a Facebook-oldalamra, hogy a terepet be fogom járni. Másnaptól kint voltam, napi 17 órát vagy többet, reggel nyolctól hajnal háromig is sokszor. Három hét után csatlakozott mellém harmincegy ember. Szétszóródtunk, bejártuk a Baglyast is, és mindenfelől kaptam az üzeneteket, hogy gyertek, segítsetek, mert itt is meg itt is káosz van. Aztán jó pár társamat megfélemlítették; nem volt hál’istennek ütés meg sérülés, csak szóváltás, kiabálás, de megijedtek az emberek, a harmincegyből kilencen maradtunk. Azt mondtam, amíg nem vehetik fel a polgárőrmellényt, ne is jöjjenek ki terepre, mert féltem őket. Ugyanakkor egy csomó információt sikerült szereznem a lakóktól, hogy hol vannak a dílerek, és kik azok, ezeket az információkat át is adtam a rendőrségnek.
Hranek végigmutat a csaknem üres reggeli utcán, és azt mondja, sokszor akár ötvenfős csoportosulások voltak, várták a kábítószert a fogyasztók.
Click here to preview your posts with PRO themes ››
De a drogbiznisz itt nem úgy működik, hogy megérkezik a díler, és teríti az anyagot; a dílerek helyben laknak, hozzájuk járnak fel a többnyire fiatal drogosok, csak a megfelelő jelre várnak, hogy megjött az anyag és tiszta a levegő. Ezért Hranek módszere az, hogy nem engedi fel a vevőt az eladóhoz.
Elmondása szerint a működése kezdete óta rengeteget javult a helyzet, de még sok tennivalója van, amíg sikerül teljesen felszámolni a drogkereskedelmet a Zöldfa, Hársfa és Déryné út által határolt szakaszon, valamint az ide jó pár kilométerre fekvő Baglyasalján.
„Egy idő után rájöttünk, hogyha én a Dérynén vagyok, akkor a Zöldfán és a Hársfán árulnak. Ha felmegyek a Zöldfára, megcserélődnek. A dílerek értesítették egymást. Utána váltottunk arra, hogy odaállok a bérház elé, csinálok videót, közzéteszem, hogy ez a tömb a problémás, és akkor megijednek, inkább nem mennek oda.”
Nem egészen értem, egyedül hogyan tudna feloszlatni egy akár több tucat fős, erősen motivált tömeget; nem ütközik-e fizikai ellenállásba, nem fél-e, hogy baja esik.
Az első két hétben olyan üzenetek jöttek, hogy elkapunk, baseball-ütővel leütünk, meg hasonlók. Megüzentem nekik a Facebookon videóban, hogy jöjjenek csak nyugodtan. Nem engedem meg magamnak, hogy féljek.
„Nekem is van két gyerekem, és lassan már abban a korban vagyok, hogy jönnek az unokáim. Hová fogom kihozni őket? Ide, erre az utcára? Valamit tenni kell. Van egy beteg gyerekünk, a nagyobbik. Agyvérzéssel született, 20 éves, iskolába jár, szinkronszínész, zseni, még műtétjei lesznek, és azt mondják, hogy ő is drogot árul. Már ilyeneket találgatnak ki. Engem is mocskolnak, de nem érdekel. Azért sincs fizikai konfliktus, mert nem úgy lépek fel. Azt mondom, nincs neked itt dolgod, kérlek szépen, hogy menjél másfelé. És akkor morog, méltatlankodik, de szót fogad. Védtem régen sok diszkót, meg bokszoltam 25 évet, és igyekszem tartani a formámat. Megkapom a tiszteletet, hallgat rám az utca, de megadom a szép szót én is mindenkinek. És amióta csinálom, sokat javult a helyzet. Se a családok, se az idősek nem bírtak lejönni már, féltek a drogosoktól.”
Minden nap meg kell harcolni a túlélésért
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.ElőfizetekMár csatlakoztál hozzánk?
Lépj be a folytatáshoz! – csatatér 2026
