Kapcsolódó cikkek

• A Covid miatt veszélybe került a családi vállalkozások jövője
• Rezsicsökkentő támogatást kaphatnak hamarosan a kkv-k
• Varga Mihály: 100 milliárd forint keretösszegű pályázat indul a kkv-knak

Hogyan hat a jelenlegi nemzetközi környezet az exportőrökre és kereskedelmi hajlandóságukra? Erre a kérdésre kereste a választ az Allianz Trade – részletes kutatást végeztek az Egyesült Államok, Kína, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Németország vállalatai körében. A felmérés két szakaszban, az Ukrajna elleni invázió előtt, illetve utána zajlott mintegy 3000 vállalat bevonásával.

A háború jelentősen visszavetette a globális gazdasági fellendülést

Az ukrajnai inváziót követően az Allianz Trade elemzői jelentősen csökkentették a globális GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzésüket: 2022-ben +3,3 százalékra, 2023-ban pedig +2,8 százalékra (a 2021-es +5,9 százalékhoz képest), ami -0,8, illetve -0,4 százalékpontos csökkenést jelent. A lassuló növekedés javarészt a romló üzleti bizalomnak és az ellátási láncokat érintő sokkhatásoknak, kisebb részben pedig a magasabb nyersanyagáraknak tudható be. A globális infláció is magasabbnak és makacsabbnak bizonyul (6% 2022-ben, +1,9 százalékponttal magasabb, mint a korábban várt) a magasabb energiaárak és az ellátási lánc zavarok elhúzódása miatt.

Bár az Ukrajna és Oroszország közötti béketárgyalások esélyt adnak a tűzszünetre, azonban nem zárható ki a további eszkaláció sem, ami még szigorúbb szankciókat és ellenszankciókat eredményezhet (többek között az energiaellátás terén). Egy ilyen kedvezőtlen forgatókönyv esetén a globális infláció idén 7 százalékra szökne, míg a növekedés +2,5 százalékra csökkenne, majd a világgazdaság 2023-ban recesszióba kerülne (-0,3%)

– hangsúlyozza Ana Boata, az Allianz Trade globális gazdaságkutatási vezetője.

A cég előrejelzése szerint

• a világkereskedelem volumenének növekedése 2022-ben legalább 2 százalékponttal +4 százalékra mérséklődik.
• Az üzleti bizalmi és keresleti sokkok következtében 2022-ben 480 milliárd dollárnyi exportveszteség keletkezik Oroszországban és az eurózóna országaiban.
• A közel-keleti és latin-amerikai nyersanyagexportőrök azonban profitálhatnak a magasabb nyersanyagárakból és Európa orosz energiahordozóktól való függetlenedési szándékából.
• A kereskedelmi költségeknél a tartósan magasabb olajárak a második negyedévben új rekordot dönthetnek a szállítási díjakban (+40 százalék az előző csúcshoz képest). Továbbá
• a Kínában kitört Covid-19 járványok és a „zéró Covid” politika meghosszabbítják az ellátási láncok problémáit, a szállítási időket.

Ha Oroszországot mint a globális és regionális értékláncok beszállítóját tekintjük, Kelet-Európa továbbra is a leginkább veszélyeztetett. A kapcsolatok teljes megszakadása azt jelentené, hogy az euróövezet négy legnagyobb gazdasága GDP-jének akár 0,4 százalékát és exportjának 1,1 százalékát elveszítené. Ha azt nézzük, hogy az Oroszországban előállított energia-, fém- és agrár-élelmiszeripari alapanyagok mekkora része játszik jelentős szerepet más országok termelésében (közvetlen és közvetett kereskedelmi kapcsolatokon keresztül), megállapítható, hogy Bulgária (a GDP közel 9 százaléka), Litvánia (a GDP több mint 5 százaléka) és Magyarország (a GDP több mint 2 százaléka) a leginkább kitett országok.

Az olajkészletek világszerte csökkennek, a finomítói kapacitások túlterheltek, és az alacsony kéntartalmú (könnyebben finomítható) nyersolajat szállító termelők, mint például Nigéria, nehezen tudnak nagyobb mennyiséget a piacra juttatni. A dízelszűkösség esetén a közúti közlekedési ágazat tovább zavarhatja a globális ellátási láncokat. A becsült készletek nagyjából három hónapra elegendők Franciaország, Spanyolország vagy Magyarország számára, de Németország és Olaszország esetében a tartalék csak két hónapra, az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok esetében pedig egy hónapra elég.

Pedig milyen jól indult minden

A tavalyi év kivételes volt az exportőrök számára: a kutatásban résztvevők közül 10-ből 7 nyilatkozott úgy, hogy a vártnál nagyobb exportteljesítményt ért el. Az Egyesült Államokban és Németországban különösen erős volt a növekedés, ahol a vállalatok 75, illetve 76 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a vártnál nagyobb exportot ért el. Mindazonáltal az exportőröknek alkalmazkodniuk kellett az „új normálishoz” a kereskedelemben: a tartós járványügyi zárlatokhoz, a szállítási kapacitások szűkösségéhez.

Az ukrajnai invázió előtt úgy tűnt, hogy 2022 még több lehetőséget hoz a vállalatok számára, mint 2021: összességében a vállalatok 94 százaléka számított exportforgalmának növekedésére, a legoptimistábbak Franciaországban és Olaszországban voltak (97%). A legtöbb exportőr azt tervezte, hogy 2022-ben új piacokra terjeszkedik (79%), különösen a kínai és az amerikai cégek várták ezt (92%, illetve 84%).

Az Ukrajna elleni orosz katonai agresszió és az Oroszország ellen bevezetett súlyos szankciók azonban új helyzetet teremtettek.

Nem meglepő módon az exportforgalmuk növekedésére számító válaszadók aránya 94 százalékról 78 százalékra csökkent (-16 százalékpont). Még ha Oroszország és Ukrajna nem is kulcsfontosságú végső piacok az európai exportőrök számára, a háborús helyzet közvetett hatásokon keresztül (ellátási láncok, nyersanyagok, energia) befolyásolja a globális kereskedelmet, ami a cégek exportlehetőségeire is kihat

– fejtette ki a kutatást készítő cég vezető közgazdásza, Françoise Huang.

Click here to preview your posts with PRO themes ››

Az energiaárak hullámvasútra ültették a vállalatokat, aztán jött a háború

A világgazdaság 2021-es „nagy újranyitása” igazi hullámvasút volt a vállalatok számára, mivel a globális ellátási lánc zavarai a szállítási költségeket és az energiaárakat rekordmagasságba repítették. A megkérdezett vállalatok szerint a 2021-es exportnövekedést befolyásoló öt legfontosabb kockázat a Covid-19 miatti kereslet bizonytalansága (40%), a magas energiaárak (35%), a munkaerőhiány és bérköltségek (35%), a szállítási költségek (33%) és a nyersanyaghiány (30%) volt.

Az energiaárak már a háború kirobbanása előtt is messze a legnagyobb aggodalomra adtak okot: 72 százalék várta, hogy 2022-ben is kihívást jelentenek majd, és több mint egyharmaduk arra számított, hogy idén a tavalyinál még nagyobb kihívást jelentenek majd. Az ukrajnai invázió óta a magas energiaárak még nagyobb aggodalomra adnak okot az európai exportőrök számára.

Az európai válaszadók több mint fele számít arra, hogy a következő hat-tizenkét hónapban növekedni fog a nemfizetési kockázatAz exportőrök nemfizetési kockázatnak való kitettsége az utóbbi időben megnőtt: a felmérés azt mutatja, hogy a nemfizetési problémák a cégek közel 60 százalékánál mérsékelt vagy jelentős hatással voltak az exporttevékenységre az elmúlt 12 hónapban. Továbbá, a 2021-es erőteljes gazdasági fellendülés, a sok vállalatnál tapasztalható készpénzfelhalmozás és a globális kereskedelem fellendülése ellenére a válaszadók fele nyilatkozott úgy, hogy a fizetési határidők 2021-ben meghosszabbodtak.

A nemfizetési kockázat 2022-ben is kiemelt probléma marad az exportőrök számára: az ukrajnai invázió előtt minden harmadik exportőr számított arra, hogy a fizetési határidők és a nemfizetési kockázat növekedni fog. Az invázió és annak világgazdaságra gyakorolt következményei láttán az európai válaszadók több mint fele számít arra, hogy a nemfizetési kockázat a következő hat-tizenkét hónapban növekedni fog. Hasonlóképpen, az európai exportőrök több mint 40 százaléka várja azt, hogy a háború miatt a fizetési határidők meghosszabbodnak.

Válaszreakció: az exportőrök a helyi termelést és az önfinanszírozást preferálják

A globalizáció végét előrevetítő jóslatok ellenére a Covid-19 válság nem indított el 2021-ben áttelepítési hullámot („reshoring”) a világban. A felmérésben részt vevő vállalatok többsége (79%) azonban a hazai termelést részesíti előnyben. A kutatás arra is kereste a választ, hogy miként fogják a vállalatok finanszírozni működésüket 2022-ben.

Az ukrajnai invázió előtt az exportőrök több mint fele (53%) számára a készpénzforgalom volt a legfontosabb finanszírozási forrás, ezt követte a bankhitel (49%) és a beszállítóktól kapott hitel (36%). Az ukrajnai inváziót követően az európai exportőrök 44 százaléka mondta azt, hogy a korábban tervezettnél nagyobb hangsúlyt helyez majd a nemzetközi kapcsolatai építésére, valószínűleg azért, hogy diverzifikálják a piacokat ahelyett, hogy csökkentenék exportjukat.

Állami támogatás: életmentőből vállalati morfium

A felmérésből kiderült, hogy az exportáló vállalatok többsége (54%) kapott valamilyen állami támogatást az elmúlt 12 hónapban, a legmagasabb arányban Kínában (70%) és Olaszországban (60%). A válaszadók kétharmada állította, hogy ez a támogatás részben segített vállalkozásának túlélni a válságot. A válaszadók körülbelül egynegyede számolt be arról, hogy ennek köszönhetően új termelési kapacitásokba is be tudott fektetni, és bővíteni tudta a beszállítói körét. Ötödük pedig azt állította, hogy csökkenteni tudta a beszállítókkal szembeni fizetési határidőket.

Kérdés, hogyan támogathatják a kormányok a vállalatokat a továbbiakban.

Mivel Európában számos gazdaság küzd a szakképzett munkaerőhiánnyal, a francia cégek 44, a német cégek 45 és az olasz vállalatok 53 százaléka várja a kormányától, hogy fokozottan fordítson figyelmet a munkaerőképzésre és átképzésre. Ezen túlmenően nem meglepő, hogy néhány év enyhén protekcionista amerikai politika és egy évvel a Brexit után az amerikai és brit cégek közel fele azt szeretné, ha kormányuk új szabadkereskedelmi megállapodásokat kötne

– állítja Ana Boata, az Allianz Trade globális gazdaságkutatási vezetője.

Bár úgy tűnik, hogy a világjárvány legrosszabb időszaka már mögöttünk van, az európai exportőrök mintegy fele szerint további állami támogatás – több államilag garantált hitel és közvetlen támogatás formájában – segítené vállalkozásukat abban, hogy átvészeljék a háború hatásait. Valójában már a háború kitörése előtt is a megkérdezett cégek harmada számított arra, hogy 2022-ben állami támogatással fogja finanszírozni tevékenységét. Úgy tűnik, hogy a pénzügyi állami támogatás egyes cégek számára az „új normálissá” vált.