2026. 04. 07. 13:15

Választ adhat a szövet származási helyére.

A torinói lepel egy újabb vizsgálata azt sugallja, hogy hamisítványról van szó – olvasható egy tanulmányban. Az ereklyén, amelyről többen azt állítják, hogy Jézus halotti leple volt, több ember DNS-ét, valamint sárgarépa, dinnye és vörös korall nyomait fedezték fel.

A DNS minták közül hiányoztak azok a növények- és állatfajok maradványai, amelyek a levanti régióhoz és a bibliai történetekhez köthetőek. Ráadásként a leplen talált növényfajok közül néhány csak a 16. században érkezett meg az Óvilágba, amiből arra következtethetünk, hogy a ruhadarabot évszázadokkal később szennyezhették be. Egyes DNS-minták Indiához köthetők, ami az eredmények alapján származási helyére utalhat.

A kutatók szerint a tudományos bizonyítékok továbbra is azt támasztják alá, hogy a torinói lepel egy középkori hamisítvány.

A téglalap alakú vászon 4,4 méter hosszú és 1,1 méter széles, illetve egy emberi alak vehető ki rajta. Ezenkívül több folt tarkítja, amelyekről sokan azt állítják, hogy vérfoltok. A híres szövetdarabot először 1354-ben említik írásos emlékek, a franciaországi Lirey faluban, de már akkor folytak viták arról, hogy valóban Jézushoz köthető relikviáról van-e szó.

A lepel korát legerősebben alátámasztó bizonyíték az 1989-ben végzett szénizotópos vizsgálat eredménye, miszerint 1260 és 1390 között, de mindképpen a középkorban készülhetett, az emberi motívumról pedig tavaly kiderült, hogy egy szobor lenyomata. Nincs arra szolgáló bizonyíték, hogy a lepel 2000 éves lenne, és arra sem, hogy az elkészítéséhez szükséges többszálas szövőszékek léteztek volna ekkor Európában, Indiában vagy Levante térségében.

Click here to preview your posts with PRO themes ››

Torinói helyett inkább indiai lepel?

Gianni Barcaccia, a Padovai Egyetem genetikai- és genomikaprofesszora, 2015-ben felvetette, hogy a lepel Indiában készülhetett, aminek alátámasztásához genetikai elemzéséket végeztek, a lepelből 1978-ban gyűjtött mintákon. Barcaccia és kollégái most modernebb technológiát használtak az új DNS- és metagenomikai elemzésekhez ugyanezeken a mintákon, a DNS-maradványok meghatározásának érdekében. Az új eredmények nem mondanak ellent az 1989-ben végzett szénizotópos kormeghatározás eredményeinek és mivel a leplen talált emberi DNS közel 40 százaléka indiai eredetű, származási helyét is igazolhatja.

A leplen talált állati DNS-ek nagyjából 44 százaléka tartozott macskákhoz és kutyákhoz, de nyomokban találtak csirke-, szarvasmarha-, kecske-, juh-, sertés-, ló-, szarvas- és nyúlmaradványokat is. Mindemellett bőratkák, kullancsok és különféle halak nyomai is fellelhetőek rajta. Növényfajokban sem volt hiány: a sárgarépa DNS körülbelül 31 százalékát tette ki a növényi DNS-nek. Emellett találtak búza-, kukorica-, rozs-, paprika-, paradicsom-, burgonya-, dinnye- és uborkamaradványokat is, mogyoróval, fűfélékkel, banánnal, mandulával, dióval és naranccsal egyetemben.

A tudósok szerint a növények közül néhány tipikus európai és mediterrán mezőgazdasági szokásokat tükrözhet, míg a banán, burgonya, paprika és paradicsom az amerikai kontinensről kerültek Európába a 16. században. Hiányoznak viszont a mediterrán régióra jellemző olívabogyók, datolyák, gránátalmák, tevék, illetve a mirha és az aloé nyomai.

Vak ment meg világtalant Gundalf Magyar Péter országjárásán: Öt nap, és véget ér a politikai komisszárok kora Bezár Wossala Rozina étterme Elnézést kért a húsvéti politikai prédikációért a fóti katolikus egyházközség